2.fejezet

Reggel csengő hangjára keltem fel.Gyorsan megágyaztam és futottam Klotildhoz.Amint beléptem láttam, hogy vissza aludt így hát gondoltam van még néhány percem.Lementem és elkészítettem a reggelit.Nem sokkal később Lisa szaladt le.

-Jó reggelt.-köszöntöttem.

-Neked is.-mosolygott, majd elkezdte darabolni az almát.

Felvettem a tálcát a kezembe és elindultam fel az emeletre Klotildhoz.Bekopogtam hozzá, majd mikor meghallottam rekedtes hangját benyitottam.

-Jó reggelt anyám.Meghoztam a reggelidet.-nyújtottam oda neki a tálcát.

-Neked is.Kivételesen időben érkeztél.-mosolyodott el.

Ő most tényleg rám mosolygott? Biztos csak hallucinálok.

-Szabad tudnom mitől van ilyen jó kedved?-mosolyodtam el én is.

-Semmi csak lányommal szeretném tölteni az időt.-válaszolta kedvesen.

-Felhívjam Gertrúdot és Gizellát?

-Veled szeretném tölteni és Lisával.-mosolygott.

-Értem.

Ezzel elkoslattam az ajtóig és vártam a következő parancsát.

-Adok pénzt és menjetek el vásárolni magatoknak.-mondta nekem.

Ez belőlem nagy meglepettséget váltott ki.

-Biztos vagy ebben anyám?-kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

-Biztos.-mosolyodott el, majd  intett nekem, hogy menjek oda.

Lassan oda sétáltam az ágya mellé és ránéztem.A kezembe nyomott egy nagyobb összegű pénz érmét.

-Köszönöm.Mit vehetünk belőle?-tettem zsebre a pénzt.

-Amit szeretnétek.-mondta mosolyogva.- Na de menjetek.

-Már is megyünk.

Ezzel kimentem az ajtón és óvatosan becsuktam.Szép lassan sétáltam le a lépcsőn Lisához aki éppen takarított.Oda léptem elé, ő pedig rám nézett.

-Nem fogod elhinni mi történt az előbb.

-Na mi?

-Klotildnál voltam az előbb és ezt adta.-vettem ki a zsebemből a pénzt.-Azt mondta, hogy vegyünk valamit magunknak.

-Na nem.-mondta nagy szemekkel.-Mi történt vele? Mit raktál az ételébe? Máskor is rakhatnál.

Én erre csak halkan felnevettem.

-Ha én azt tudnám.-mosolyogtam továbbra is.-Na de gyere menjünk.-karoltam bele Lisába.

-Vegyük meg azt a ruhát amit tegnap kinéztünk.-mondta mosolyogva.

-Majd még meglátom.-mosolyogtam.

-Mit szeretnél venni?-mondta miközben kiléptünk az ajtón.

-Még nem tudom.-vallottam be.

Szép lassan sétáltunk végig az erdőben.Mikor megérkeztünk akkor azonnal elkezdtünk körül nézni.Lisa mutatott pár szép ruhát amit szívesen megvett volna.Az idő napos volt, a szél sem fújt és így jól esett egy kicsit sétálni is.

-Na kérlek vegyük meg ezt.-mutatott egy ruhára amit már mióta kinézett magának

-És ezt hova fogod felvenni?-kérdeztem kicsit szomorúan.-Szép és illik is hozzád, de ez egy királyi családba illő ruha.

-Sajnos.igazad van.-mondta letörten.

-Szerintem neked jól állna.- hajlottunk meg egy hangot mögülünk és azonnal hátra fordultunk.-Ez.-mutatott  a barna hajú egy ruhára, ami tényleg közel állt a szívemhez.

Ők voltak azok akikkel tegnap is találkoztunk.De ők megint mit keresnek itt?

-Köszönöm, de én nem hordok ilyet.-mosolyodtam el.

-Miért?-kérdezte a barna hajú.

-Nem tudnám hova felvenni.-mondtam kicsit szomorúan.

-Miért nem?-kérdezték meglepően.

-Nem születhet mindenki olyan jó helyre mint a királyok.

-Na és mi a véleményetek a királyokról?-kérdezték mosolyogva.

-Nem nagyon ismerjük őket.Csak mindenki arról beszél, hogy a királynak van két fia és nekik meg kell találniuk azt a lányt akit igazán szeretnek.De nekünk most mennünk kell.-mondtam kedvesen.

-Megtudhatnánk a neveteket?-kérdezték udvariasan.

-Az én nevem Angel, ő pedig a testvérem Lisa.

-És titeket, hogy hívnak?-kérdezte Lisa egy mosoly kíséretében.

-Az én nevem Edward.-mondta a szőke.
-Az enyém pedig Adam.-mondta a barna.
Mind a ketten elmosolyodtunk, majd Adam adott egy kéz csókot.
Én csak elmosolyodtam.Úriember.-gondoltam magamban.
Lisa csak végig mosolygott.
-Micsoda úriember.-mondta véletlen hangosan Lisa.
A kezemet gyorsan elhúztam, majd egy kicsit elpirultam.
Adam csak elmosolyodott.
-Tényleg mennünk kell.-szólaltam meg egy idő után.
-Maradjatok még egy kicsit.-mosolygott Edward.
-Nem lehet.Sajnálom.
Megragadtam Lisa kezét.Elhúztam őt a fiúktól és tovább sétáltunk.
-Milyen aranyos.-mosolygott Lisa.
-Tényleg.-mondtam semlegesen miközben haladtam előre fele.
-De tudom, hogy tetszik neked Adam.-mosolygott.
-És? Számít az valamit?-kérdeztem Lisától.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.-Megbántottalak?
-Nem, csak tudod egy ilyen lány mint én sosem lehetne együtt egy olyan fiúval mint ő.

Inkább eltereltem a témát és tovább nézelődtünk a piacon.

Mivel nem találtunk semmit, ezért egy fillért se költöttünk el.

Viszont vettünk magunknak egy-egy szem almát amit haza fele meg is ettünk.

Amint hazaértünk nagyon meglepődtünk.

Olyan rendetlenséggel és kupival fogattak minket, mint még soha.

Ahha szóval erre ment ki a játék.Tudtam, hogy nem stimmel itt valami.-gondoltam magamban.

-Ó, hogy végre megérkeztetek.-mondta anyánk vigyorral-Azonnal csináljatok rendet!

-Igen is.-válaszoltam jó kislány módjára.

-Lisa te azonnal takarodj ki a kertbe.-mondta ingerülten.

Lisa szó nélkül kiment és én bent roskadtam.Elkezdtem felszedni a ruhákat a földről, majd elmosogattam és felmostam a padlót.Végül kimentem a folyosóra és elkezdtem felsöpörni.Söprés után felmostam, majd az ablakokat kezdtem el tisztítani.Majd kinéztem az ablakon és hát az idő elég borús volt.Egyszer csak elkezdett esni az eső és eszembe jutott, hogy Lisa kint van.Úristen Liza kint van és ilyenkor is dolgozik.

Gyorsan kiszaladtam hozzá és egyszer csak megláttam Lisát, amint éppen a kertet teszi rendbe.A ruhája piszkos volt ahogy az arca is, de amikor ránéztem mosolygott.Kicsit később végzett a munkájával,majd mosolyogva egymásra néztünk és bementünk.Mikor beértünk a hajunkból és a ruhánkból csak úgy csavarni lehetett a vizet.Még jó, hogy a többiek fent voltak a szobájukba.Gyorsan megszárítkoztunk és felmentünk a szobánkba lefeküdni.Furcsa volt ez a nap.Ma nem keresett minket senki.Megtudnám ezt szokni.Na de holnaptól megint vissza a régi kerékvágásba.Kelés, reggeli csinálás, takarítás, ha szerencsénk van kimehetünk a piacra, utána ebéd, takarítás, vacsora és vége a napnak.Persze az evések nem ránk vonatkoznak, mi csak megcsináljuk őket.Nem sokkal később a gondolkodásomból kizökkentett Lisa alvása.Annyira jó volt így látni, hogy nyugodt.Én is nagyon elfáradtam mára, ezért követtem Lisa példáját.Nem is kellett sok.Befeküdtem az ágyba és szinte már aludtam is.