2.fejezet

Reggel csengő hangjára keltem fel.Gyorsan megágyaztam és futottam Klotildhoz.Amint beléptem láttam, hogy vissza aludt így hát gondoltam van még néhány percem.Lementem és elkészítettem a reggelit.Nem sokkal később Lisa szaladt le.

-Jó reggelt.-köszöntöttem.

-Neked is.-mosolygott, majd elkezdte darabolni az almát.

Felvettem a tálcát a kezembe és elindultam fel az emeletre Klotildhoz.Bekopogtam hozzá, majd mikor meghallottam rekedtes hangját benyitottam.

-Jó reggelt anyám.Meghoztam a reggelidet.-nyújtottam oda neki a tálcát.

-Neked is.Kivételesen időben érkeztél.-mosolyodott el.

Ő most tényleg rám mosolygott? Biztos csak hallucinálok.

-Szabad tudnom mitől van ilyen jó kedved?-mosolyodtam el én is.

-Semmi csak lányommal szeretném tölteni az időt.-válaszolta kedvesen.

-Felhívjam Gertrúdot és Gizellát?

-Veled szeretném tölteni és Lisával.-mosolygott.

-Értem.

Ezzel elkoslattam az ajtóig és vártam a következő parancsát.

-Adok pénzt és menjetek el vásárolni magatoknak.-mondta nekem.

Ez belőlem nagy meglepettséget váltott ki.

-Biztos vagy ebben anyám?-kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

-Biztos.-mosolyodott el, majd  intett nekem, hogy menjek oda.

Lassan oda sétáltam az ágya mellé és ránéztem.A kezembe nyomott egy nagyobb összegű pénz érmét.

-Köszönöm.Mit vehetünk belőle?-tettem zsebre a pénzt.

-Amit szeretnétek.-mondta mosolyogva.- Na de menjetek.

-Már is megyünk.

Ezzel kimentem az ajtón és óvatosan becsuktam.Szép lassan sétáltam le a lépcsőn Lisához aki éppen takarított.Oda léptem elé, ő pedig rám nézett.

-Nem fogod elhinni mi történt az előbb.

-Na mi?

-Klotildnál voltam az előbb és ezt adta.-vettem ki a zsebemből a pénzt.-Azt mondta, hogy vegyünk valamit magunknak.

-Na nem.-mondta nagy szemekkel.-Mi történt vele? Mit raktál az ételébe? Máskor is rakhatnál.

Én erre csak halkan felnevettem.

-Ha én azt tudnám.-mosolyogtam továbbra is.-Na de gyere menjünk.-karoltam bele Lisába.

-Vegyük meg azt a ruhát amit tegnap kinéztünk.-mondta mosolyogva.

-Majd még meglátom.-mosolyogtam.

-Mit szeretnél venni?-mondta miközben kiléptünk az ajtón.

-Még nem tudom.-vallottam be.

Szép lassan sétáltunk végig az erdőben.Mikor megérkeztünk akkor azonnal elkezdtünk körül nézni.Lisa mutatott pár szép ruhát amit szívesen megvett volna.Az idő napos volt, a szél sem fújt és így jól esett egy kicsit sétálni is.

-Na kérlek vegyük meg ezt.-mutatott egy ruhára amit már mióta kinézett magának

-És ezt hova fogod felvenni?-kérdeztem kicsit szomorúan.-Szép és illik is hozzád, de ez egy királyi családba illő ruha.

-Sajnos.igazad van.-mondta letörten.

-Szerintem neked jól állna.- hajlottunk meg egy hangot mögülünk és azonnal hátra fordultunk.-Ez.-mutatott  a barna hajú egy ruhára, ami tényleg közel állt a szívemhez.

Ők voltak azok akikkel tegnap is találkoztunk.De ők megint mit keresnek itt?

-Köszönöm, de én nem hordok ilyet.-mosolyodtam el.

-Miért?-kérdezte a barna hajú.

-Nem tudnám hova felvenni.-mondtam kicsit szomorúan.

-Miért nem?-kérdezték meglepően.

-Nem születhet mindenki olyan jó helyre mint a királyok.

-Na és mi a véleményetek a királyokról?-kérdezték mosolyogva.

-Nem nagyon ismerjük őket.Csak mindenki arról beszél, hogy a királynak van két fia és nekik meg kell találniuk azt a lányt akit igazán szeretnek.De nekünk most mennünk kell.-mondtam kedvesen.

-Megtudhatnánk a neveteket?-kérdezték udvariasan.

-Az én nevem Angel, ő pedig a testvérem Lisa.

-És titeket, hogy hívnak?-kérdezte Lisa egy mosoly kíséretében.

-Az én nevem Edward.-mondta a szőke.
-Az enyém pedig Adam.-mondta a barna.
Mind a ketten elmosolyodtunk, majd Adam adott egy kéz csókot.
Én csak elmosolyodtam.Úriember.-gondoltam magamban.
Lisa csak végig mosolygott.
-Micsoda úriember.-mondta véletlen hangosan Lisa.
A kezemet gyorsan elhúztam, majd egy kicsit elpirultam.
Adam csak elmosolyodott.
-Tényleg mennünk kell.-szólaltam meg egy idő után.
-Maradjatok még egy kicsit.-mosolygott Edward.
-Nem lehet.Sajnálom.
Megragadtam Lisa kezét.Elhúztam őt a fiúktól és tovább sétáltunk.
-Milyen aranyos.-mosolygott Lisa.
-Tényleg.-mondtam semlegesen miközben haladtam előre fele.
-De tudom, hogy tetszik neked Adam.-mosolygott.
-És? Számít az valamit?-kérdeztem Lisától.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.-Megbántottalak?
-Nem, csak tudod egy ilyen lány mint én sosem lehetne együtt egy olyan fiúval mint ő.

Inkább eltereltem a témát és tovább nézelődtünk a piacon.

Mivel nem találtunk semmit, ezért egy fillért se költöttünk el.

Viszont vettünk magunknak egy-egy szem almát amit haza fele meg is ettünk.

Amint hazaértünk nagyon meglepődtünk.

Olyan rendetlenséggel és kupival fogattak minket, mint még soha.

Ahha szóval erre ment ki a játék.Tudtam, hogy nem stimmel itt valami.-gondoltam magamban.

-Ó, hogy végre megérkeztetek.-mondta anyánk vigyorral-Azonnal csináljatok rendet!

-Igen is.-válaszoltam jó kislány módjára.

-Lisa te azonnal takarodj ki a kertbe.-mondta ingerülten.

Lisa szó nélkül kiment és én bent roskadtam.Elkezdtem felszedni a ruhákat a földről, majd elmosogattam és felmostam a padlót.Végül kimentem a folyosóra és elkezdtem felsöpörni.Söprés után felmostam, majd az ablakokat kezdtem el tisztítani.Majd kinéztem az ablakon és hát az idő elég borús volt.Egyszer csak elkezdett esni az eső és eszembe jutott, hogy Lisa kint van.Úristen Liza kint van és ilyenkor is dolgozik.

Gyorsan kiszaladtam hozzá és egyszer csak megláttam Lisát, amint éppen a kertet teszi rendbe.A ruhája piszkos volt ahogy az arca is, de amikor ránéztem mosolygott.Kicsit később végzett a munkájával,majd mosolyogva egymásra néztünk és bementünk.Mikor beértünk a hajunkból és a ruhánkból csak úgy csavarni lehetett a vizet.Még jó, hogy a többiek fent voltak a szobájukba.Gyorsan megszárítkoztunk és felmentünk a szobánkba lefeküdni.Furcsa volt ez a nap.Ma nem keresett minket senki.Megtudnám ezt szokni.Na de holnaptól megint vissza a régi kerékvágásba.Kelés, reggeli csinálás, takarítás, ha szerencsénk van kimehetünk a piacra, utána ebéd, takarítás, vacsora és vége a napnak.Persze az evések nem ránk vonatkoznak, mi csak megcsináljuk őket.Nem sokkal később a gondolkodásomból kizökkentett Lisa alvása.Annyira jó volt így látni, hogy nyugodt.Én is nagyon elfáradtam mára, ezért követtem Lisa példáját.Nem is kellett sok.Befeküdtem az ágyba és szinte már aludtam is.

1.fejezet

Réges-régen, mikor még voltak királyok és királynők akkor történt meg ez a mesebeli csoda.Most szeretném nektek elmesélni az én kis történetemet.Minden ott kezdődött, hogy én és a szeretett testvérem, Lisa, egy rossz családba kerültünk szüleink halála után.Egy szörnyű családba, ahol az irigység és a féltékenység uralkodott e szép ház falai között.Mostoha anyánk és két lánya folyton csak dolgoztattak minket.Nekünk kellett az összes  házimunkát elvégezni amíg ők élvezték az életet.Most is itt állok és mosogatok, míg testvérem takarítja a nappalit.Mostoha anyám, Klotild, és két mostoha nővérem, Gertrúd és Gizella, éppen készülődnek valahová.

-Hova mész anyám?-hallottam meg Lisa hangját.

-Ahoz neked semmi közöd!-ordított rá idegesen Klotild.

Getrúd és Gizella kiborítottak valamit a földre, ezzel megnehezítve Lisa dolgát.Most pedig felém tartottak.Összekoszolták a tiszta poharakat és tányérokat.Én csak tűrtem, mivel mást nem tehettem.Ellent nem mondhatok anyámnak, sem a testvéreimnek, mert akkor az utcán végzem.Mikor nagy viháncolás közepette elmentek én gyorsan elmosogattam, majd odasiettem Lisához.

-Várj.Segítek.-térdeltem le mellé a földre.

-Köszönöm.-rám nézett, majd mosolygott.

Szemei beestek és arca fehér volt.

-Anyánk azt mondta ha ezzel végeztünk menjünk el a piacra.-mondta, majd megállt egy percre.

-Majd én elmegyek.Te feküdj le pihenni.-válaszoltam neki mosolyogva.

-Nem hagylak magadra.-válaszolta, majd folytatta a takarítást.
-Én meg azt nem hagyom, hogy összeess.-álltam fel mikor készen lettünk a föld összetakarításával.

-Nem fogok.-mosolyodott el.

-Maradj itt.Az én kedvemért.-kérleltem.

-Jó, de vigyázz magadra.-ölelt magához.

-Vigyázok.

Ekkor lejött anyánk.

-Lisa te már megint lustulsz?Azonnal kísérd el a nővéredet.-mondta üvöltve.

-Értettem anyám.-válaszolta félénken.

Kinyitottuk anyánknak és testvéreinknek az ajtót.Kisétáltak rajta, majd össze szedtük a kosarunkat és elindultunk Lisával a piacra.

-Ha akarod megállhatunk egy pillanatra.-szóltam neki kedvesen.

-Nem kell.Inkább menjünk.-mosolygott rám.

Én csak bólintottam egyét és nem sokkal később be is értünk a városba.

Rengeteg katonát láttunk bent, így hát igyekeztünk nem feltűnően átmenni a tömegen.

Mikor sikeresen átjutottunk a pékséghez siettünk.

-Jó reggelt Joe.-köszöntem oda mosolyogva.

-Jó reggelt szépségeim.Mit adhatok?-kérdezte kedvesen.

-Hát szerintem.-nézett körbe Lisa.-A szokásosat szeretnénk.-mondta mosolyogva.

-Már is adom.-mosolygott ránk Joe.

Kinyújtotta nekünk a pék árút, én pedig beletettem a kosaramba.Lisa kifizette, majd elköszöntünk Joetól és boldogan mentünk tovább a gyümölcsöshöz.

-Sziasztok lányok.A szokásos lesz?-kérdezte Anne mosolyogva.

Mi csak bólintottunk, majd ő kedvesen kiszedte nekünk a gyümölcsöket és mosolyogva átadta.

-Köszönjük.-tettem bele a kosaramba.

-Van még benne plusz, de csak nektek.-mondta mosolyogva.
-Nagyon szépen köszönjük.Ezt még meg fogjuk hálálni.-mosolygott Lisa.
-Nem kell.Hiszen már nagyon sokat tettetek értem.-magyarázta Anne.

Mi csak elmosolyodtunk, majd úgy döntöttünk, hogy körül nézünk még a vásárban.Megláttam egy gyönyörű ruhát és azonnal oda mentünk.

-Hiszen ez csodálatos.-nézegettem.

-Teljesen hozzád illik.-mondta mosolyogva.

-Köszönöm.-mosolyodtam el.-Talán egyszer én is felvehetek, majd ilyeneket.

Ezzel belekaroltam Lisába és tovább mentünk.

-Bárcsak apánk és anyánk még élne.-szólalt meg hírtelen.

-Igen.-mondtam halkan.-Az lenne ám a szép élet.-Nézd milyen gyönyörű.-mutattam a kastélyra amit tökéletesen lehetett innen látni.

-Megszeretném nézni.-mondta Lisa gyönyörködve, de még is kíváncsian.

-Sajnos nem lehet.

Mikor megfordultunk  kettő mellkasba ütköztünk, amitől kiesett a kezünkből a frissen vásárolt étel.Én csak lehajoltam és elkezdtem felszedni az ételeket.
-Nagyon sajnáljunk.-hallottunk meg két férfi hangot.

-Semmi baj.-mondta Lisa oda se tekintve, majd leguggolt hozzám segíteni.

-Angel.Kérhetek egy szem almát?Kezdek rosszul lenni.-mondta, majd megfogta a vállam.

Letettem a földre a kosaramat és megfogtam a kezét, majd vele együtt álltam fel.

-Tessék.-nyújtotta oda mosolyogva Lisának az almát a szőke hajú fiú.

-Nem fogadhatom el.-mondta, majd eltekintett a fiúról.

-Kérlek.-nyújtotta még közelebb az almáját.

-Köszönöm.-mondta miközben elvette az almát.

-Nekünk most mennünk kell, de nagyon örültünk a találkozásnak.-mondta a barna hajú fiú.

-Mi is örültünk.-néztem rá a fiúkra.

Ők csak mosolyogtak, majd gyorsan el is mentek.Lisa csak az almát nézte mosolyogva.

-Gyere, menjünk haza.-kaptam fel a kosaramat a földről.

-Milyen kedves volt és udvarias.-mondta mosolyogva, majd beleharapott az almájába.

Én csak elmosolyodtam és elindultunk haza fele.Otthon szépen megkaptuk a leszidást, hogy hol a fenében voltunk, majd most is nekünk kellett vacsorát készíteni és kitakarítani.

-Akkor takarítasz?-kérdezte mosolyogva Lisa.
-Inkább főznék, azzal hamarabb megvagyok.Te pedig takarítani tudsz gyorsan.

-Ettél ma valamit?-kérdezte aggódva.

-Persze.-válaszoltam.-Nem kell miattam aggódnod.

-Akkor jó.-elmosolyodott és gyorsan átölelt.-Remélem többet ettél ma nálam.

Ekkor lejött idegesen Klotild.Megint megkaptuk a szokásos leszidást, hogy mi mindig csak lustálkodunk és soha nem végezzük el normálisan a munkánkat.Ezután Lisa elment takarítani, és pedig megfőztem a vacsorát.Mikor befejeztem a főzést megterítettem, majd mentem segíteni Lisának.Miután azzal is készen voltunk Klotild rám parancsolt, hogy vigyem fel neki a vacsoráját.Én persze engedelmeskedtem neki.Mikor befejezte az evést egy csengővel figyelmeztetett, hogy elvihetem a tálcáját.Halkan felnevettem, mikor a két "hercegnő" veszekedni kezdett.Gyorsan elmosogattam a tányérokat és Lisával együtt felmentem lefeküdni.
-Kapd el.-mondta Lisa és odadobott nekem egy almát.
-Köszi.-mosolyodtam el.
Gyorsan megettük és befeküdtünk az ágyunkban.Egyébként említettem már, hogy a szobánk a padláson volt? Ha nem akkor most már tudjátok.