1.fejezet

Réges-régen, mikor még voltak királyok és királynők akkor történt meg ez a mesebeli csoda.Most szeretném nektek elmesélni az én kis történetemet.Minden ott kezdődött, hogy én és a szeretett testvérem, Lisa, egy rossz családba kerültünk szüleink halála után.Egy szörnyű családba, ahol az irigység és a féltékenység uralkodott e szép ház falai között.Mostoha anyánk és két lánya folyton csak dolgoztattak minket.Nekünk kellett az összes  házimunkát elvégezni amíg ők élvezték az életet.Most is itt állok és mosogatok, míg testvérem takarítja a nappalit.Mostoha anyám, Klotild, és két mostoha nővérem, Gertrúd és Gizella, éppen készülődnek valahová.

-Hova mész anyám?-hallottam meg Lisa hangját.

-Ahoz neked semmi közöd!-ordított rá idegesen Klotild.

Getrúd és Gizella kiborítottak valamit a földre, ezzel megnehezítve Lisa dolgát.Most pedig felém tartottak.Összekoszolták a tiszta poharakat és tányérokat.Én csak tűrtem, mivel mást nem tehettem.Ellent nem mondhatok anyámnak, sem a testvéreimnek, mert akkor az utcán végzem.Mikor nagy viháncolás közepette elmentek én gyorsan elmosogattam, majd odasiettem Lisához.

-Várj.Segítek.-térdeltem le mellé a földre.

-Köszönöm.-rám nézett, majd mosolygott.

Szemei beestek és arca fehér volt.

-Anyánk azt mondta ha ezzel végeztünk menjünk el a piacra.-mondta, majd megállt egy percre.

-Majd én elmegyek.Te feküdj le pihenni.-válaszoltam neki mosolyogva.

-Nem hagylak magadra.-válaszolta, majd folytatta a takarítást.
-Én meg azt nem hagyom, hogy összeess.-álltam fel mikor készen lettünk a föld összetakarításával.

-Nem fogok.-mosolyodott el.

-Maradj itt.Az én kedvemért.-kérleltem.

-Jó, de vigyázz magadra.-ölelt magához.

-Vigyázok.

Ekkor lejött anyánk.

-Lisa te már megint lustulsz?Azonnal kísérd el a nővéredet.-mondta üvöltve.

-Értettem anyám.-válaszolta félénken.

Kinyitottuk anyánknak és testvéreinknek az ajtót.Kisétáltak rajta, majd össze szedtük a kosarunkat és elindultunk Lisával a piacra.

-Ha akarod megállhatunk egy pillanatra.-szóltam neki kedvesen.

-Nem kell.Inkább menjünk.-mosolygott rám.

Én csak bólintottam egyét és nem sokkal később be is értünk a városba.

Rengeteg katonát láttunk bent, így hát igyekeztünk nem feltűnően átmenni a tömegen.

Mikor sikeresen átjutottunk a pékséghez siettünk.

-Jó reggelt Joe.-köszöntem oda mosolyogva.

-Jó reggelt szépségeim.Mit adhatok?-kérdezte kedvesen.

-Hát szerintem.-nézett körbe Lisa.-A szokásosat szeretnénk.-mondta mosolyogva.

-Már is adom.-mosolygott ránk Joe.

Kinyújtotta nekünk a pék árút, én pedig beletettem a kosaramba.Lisa kifizette, majd elköszöntünk Joetól és boldogan mentünk tovább a gyümölcsöshöz.

-Sziasztok lányok.A szokásos lesz?-kérdezte Anne mosolyogva.

Mi csak bólintottunk, majd ő kedvesen kiszedte nekünk a gyümölcsöket és mosolyogva átadta.

-Köszönjük.-tettem bele a kosaramba.

-Van még benne plusz, de csak nektek.-mondta mosolyogva.
-Nagyon szépen köszönjük.Ezt még meg fogjuk hálálni.-mosolygott Lisa.
-Nem kell.Hiszen már nagyon sokat tettetek értem.-magyarázta Anne.

Mi csak elmosolyodtunk, majd úgy döntöttünk, hogy körül nézünk még a vásárban.Megláttam egy gyönyörű ruhát és azonnal oda mentünk.

-Hiszen ez csodálatos.-nézegettem.

-Teljesen hozzád illik.-mondta mosolyogva.

-Köszönöm.-mosolyodtam el.-Talán egyszer én is felvehetek, majd ilyeneket.

Ezzel belekaroltam Lisába és tovább mentünk.

-Bárcsak apánk és anyánk még élne.-szólalt meg hírtelen.

-Igen.-mondtam halkan.-Az lenne ám a szép élet.-Nézd milyen gyönyörű.-mutattam a kastélyra amit tökéletesen lehetett innen látni.

-Megszeretném nézni.-mondta Lisa gyönyörködve, de még is kíváncsian.

-Sajnos nem lehet.

Mikor megfordultunk  kettő mellkasba ütköztünk, amitől kiesett a kezünkből a frissen vásárolt étel.Én csak lehajoltam és elkezdtem felszedni az ételeket.
-Nagyon sajnáljunk.-hallottunk meg két férfi hangot.

-Semmi baj.-mondta Lisa oda se tekintve, majd leguggolt hozzám segíteni.

-Angel.Kérhetek egy szem almát?Kezdek rosszul lenni.-mondta, majd megfogta a vállam.

Letettem a földre a kosaramat és megfogtam a kezét, majd vele együtt álltam fel.

-Tessék.-nyújtotta oda mosolyogva Lisának az almát a szőke hajú fiú.

-Nem fogadhatom el.-mondta, majd eltekintett a fiúról.

-Kérlek.-nyújtotta még közelebb az almáját.

-Köszönöm.-mondta miközben elvette az almát.

-Nekünk most mennünk kell, de nagyon örültünk a találkozásnak.-mondta a barna hajú fiú.

-Mi is örültünk.-néztem rá a fiúkra.

Ők csak mosolyogtak, majd gyorsan el is mentek.Lisa csak az almát nézte mosolyogva.

-Gyere, menjünk haza.-kaptam fel a kosaramat a földről.

-Milyen kedves volt és udvarias.-mondta mosolyogva, majd beleharapott az almájába.

Én csak elmosolyodtam és elindultunk haza fele.Otthon szépen megkaptuk a leszidást, hogy hol a fenében voltunk, majd most is nekünk kellett vacsorát készíteni és kitakarítani.

-Akkor takarítasz?-kérdezte mosolyogva Lisa.
-Inkább főznék, azzal hamarabb megvagyok.Te pedig takarítani tudsz gyorsan.

-Ettél ma valamit?-kérdezte aggódva.

-Persze.-válaszoltam.-Nem kell miattam aggódnod.

-Akkor jó.-elmosolyodott és gyorsan átölelt.-Remélem többet ettél ma nálam.

Ekkor lejött idegesen Klotild.Megint megkaptuk a szokásos leszidást, hogy mi mindig csak lustálkodunk és soha nem végezzük el normálisan a munkánkat.Ezután Lisa elment takarítani, és pedig megfőztem a vacsorát.Mikor befejeztem a főzést megterítettem, majd mentem segíteni Lisának.Miután azzal is készen voltunk Klotild rám parancsolt, hogy vigyem fel neki a vacsoráját.Én persze engedelmeskedtem neki.Mikor befejezte az evést egy csengővel figyelmeztetett, hogy elvihetem a tálcáját.Halkan felnevettem, mikor a két "hercegnő" veszekedni kezdett.Gyorsan elmosogattam a tányérokat és Lisával együtt felmentem lefeküdni.
-Kapd el.-mondta Lisa és odadobott nekem egy almát.
-Köszi.-mosolyodtam el.
Gyorsan megettük és befeküdtünk az ágyunkban.Egyébként említettem már, hogy a szobánk a padláson volt? Ha nem akkor most már tudjátok.